Zsuzsánna és a vének [antikvár]

Részlet: "Dániel akkor még vékony legény volt, szinte gyermek, de álomlátó szivében már fel-felgyültek az ifju gerjedelmei, testében a férfiui nedvek. Már voltak látomásai. Ez a hallgató Zsuzsánna is ugy rémlett fel neki, mit egy látomás. Mintha nem is itt látná a bámészkodó sokaság előtt, a birák udvarán, de a Hidékel mentén, komor füzek magányában, minthacsak ott ődöngene egy fülletegfelleges délutánon, kezében hajlós vessző, szájában szagos füszál s a messziben elmereng előtte a káprázat..."