Zug [antikvár]

Részlet a könyvből: T. kormányzóság n-i kerületének Szaszovo nevű falujában, az urasági kastély egyik frissen meszelt szobájában, ócska rozoga asztal mellett, keskeny faszéken, felsőkabátban ült egy fiatal ember és a számadásaival bíbelődött. Ezüst gyertyatartóban két szál stearin-gyertya égett előtte; az egyik szögletben nyitott útitáska állt egy padon, a másikban az inas a szerény vaságyat vetegette. Egy alacsony spanyolfal mögött szamovár duruzsolt, az imént behordott friss alomszénán egy kutya fészkelődött. Az ajtóban vadonat új ujjasban egy okos ábrázatú, hosszú szakállú paraszt álldogált - alkalmasint a falu véne volt - és figyelmesen nézte az asztalra könyöklő fiatal embert. A fal mellett ócska kis zongora, valamivel odább rozoga szekrény állott, melyen a záraknak már csak a helye látszott: az ablak közt homályos tükör, a spanyolfalon egy berizsporozott nő színehagyott arczképe függött. A padmaly szembetűnő girbe-görbesége, meg az össze-vissza repedezett padló után ítélve, a kastély, melybe olvasóinkat vezettük, jó régi jószág volt; állandóan senki se lakott benne, csak úgy éjjeli szállásul szolgált az uraságnak.