Zuhanás - Egy replikátor kalandjai Káderisztánban [antikvár]

Néhány oldalon tollas bejegyzések találhatóak.
Család, karrier, kaland vagy anti-fejlődésregény? Cseke J. Szabolcs, a többkötetes győri költő prózában sem lesz hűtlen lírai ars poeticájához: "Jelet hagyni a jeltelen(edő)ről." "Éber-álomban, álom-ébren" szövi "fejben regény"-e öniróniától sem mentes, nemritkán líraisággal is átitatott szövetét. Beszélő nevű (Netovább) hősei (apa és fia) lelkivilágába öltözve ad látleletet a "rövid XX. század" önámításairól, lélekpróbáló cseleiről, erőszakos jót akarásairól - egyetemes kudarcáról (önmagába "zuhanásáról"?) -, beépítve két korábban kiadhatatlan asztalfiók-kisregényét is. Meditatív kiszólásai, például: "Az ember a világegyetem egyetlen önbecsapó kreatúrája", illetve: "azért mégsem járja, hogy mindig csak a furfangosak váltódnak meg" - tovább gondolásra, s akár önvizsgálatra is késztethetik a könyv forgatagos eseményvilágába merülő olvasót. Különleges hangvételű, meghökkentő epizódokban bővelkedő, egyszerre hagyományosnak és modernnek is tekinthető (maga a regény is megszemélyesítődik, szereplőjévé válik a szövegkontextusnak) művet kínálunk ezzel a szerző költői pályáját is kiegészítő könyvvel, a nem csak a távolodó közelmúltunk nyújtotta "kalandok" iránt érdeklődő olvasóknak.