A kis csillag is csillag [antikvár]

Fedlapok élei enyhén kopottasak.
Az emlékezetünkben őrzött barátok velünk maradnak, ha mégoly messzire veti őket a sors, s akkor is, ha örökre távoznak az életünkből. Szatmári István ebben a könyvben sok pályatársának emlékét menti át az utókor számára, hogy sokáig lehessenek még velünk. Utoljára gördül le a vasfüggöny, s most a dübörgő taps helyett a gyász csöndje búcsúztat, ünnepel. Az utolsó rádiófelvétel végén kialakult a stúdiólámpa, a tévéképernyőre is csak a kazettákon őrzött gesztusok varázsolják vissza személyiségét. Lapozgatom a könyvet, remekbe szabott portrék füzérét pörgethettem, meghatottan. A jelenlét, az egyidejűség misztériumát érzem a történetekben. Ő számos társát megőrizte nekünk örökre. Vallom: az Ő emlékét megőrizni viszont, a mi kötelességünk. A szerkesztő