A nagy támadás [antikvár]

"Igen, a tábornok ugyancsak hallgatag. Csak az a körülmény zökkenti ki mély némaságából, hogy jómagam is ott voltam Sztálingrád alatt, és szemtanúja voltam Paulus fogságába esésének. - Ó, a tábornagy jó katona! - Miért nem fogadta meg azokat az ésszerű tanácsokat, amelyeket ön és Schlomer tábornok adott neki, s a kilátástalan helyzet ellenére miért utasította el a kapitulációra felszólító javaslatunkat, s miért zárkózott el a tárgyalások elől? ... Sok ezer katona életét menthette volna meg. - Ön tud erről a javaslatunkról? - élénkül fel egy kissé a tábornok. - Igen, a sztálingrádi tragédia lehetett volna számunkra kevésbé borzalmas is - mondja, de nem fejtegeti tovább ezt a témát. - Korszuny-Sevcsenkovszkijnál figyelembe vették a sztálingrádi tapasztalatokat, az önök főhadiszállása mégis engedélyezte Stehmermann tábornok csoportjának, hogy végül is megpróbáljon kitörni a gyűrűből. - Túl későn jött ez az engedély. Túlságosan későn. Stehmermann tábornok is jó katona. Nagyon jól tudta, hogy a háborúban mit lehet, mi a hasznos és mi a káros, és mit nem lehet. Minden csak azért történhetett meg, mert a gyűrűből való kitörésre felszólító parancs elkésett. - És nem azért, mert a Vörös Hadsereg két frontja a csoportosulást kettő, áttörhetetlen gyűrűbe zárta? - Ezt elkerülhettük volna. Felderítőink, az önökéhez hasonlóan, jól dolgoztak. Feltételezem, hogy szegény Walter Stehmermann kezét-lábát megkötötte a főhadiszállás parancsa. - Hitleré? - Igen, Adolf Hitler őrvezetőé."