A véletlen Isten szempillantása [antikvár]

Aki a szenvedők mellett áll. Aki magára hagyja kilencvenkilenc juhát, hogy azt az egyet, a kallódót, az elveszettet megkeresse. Pap lesz - gondolta egykor, ifjan. Azután költő, író, színházi szerző lett, aki a hajdani gyóntatópap helyett valamennyiünknek vall műveivel. A hitét el nem hagyta, de - mert kételkedő, a kákán is csomót kereső, ironikus alkat - a vallás is nehezen boldogul vele. Az egyház- úgy véli - nem Noé bárkája, amely fölvesz bennünket a galambbal együtt. Mi, emberek, a szenvedés hajóján megyünk az égi hazába. Kereste a „bizonyosságot". Tán még ma is keresi. Nem adta fel a reményt, hogy egyszer megjelenik valaki a gangon, enyhén felhajtott gallérú ballonkabátban, becsönget, és azt mondja: „Itt vagyok!" Hogy tudjuk: létezik. Hogy ő a világ fenoménja.