Bővebb ismertető
Egyetemi diplomadolgozatomban Szőcs Géza költészetével foglalkozom. Ám eközben nemcsak tőle származó, vagy róla szóló költői szövegekkel állt módomban találkozni, hanem számtalan más dokumentummal is. Ezek közül kiválasztottam nyolc olyant, amelyet különösen fontosnak vagy jellemzőnek érzek részben a korra, a 20. század utolsó két évtizedére nézve, másrészt arra a költőre nézve, akinek az életéhez kötődnek. Kiválasztottam továbbá számos egyéb szöveget is, amelyek kontextusértéküknél fogva egészítik ki a fő dokumentumokat. Azokat a mondatokat, amelyekről helyesnek éreztem, hogy kiemeljem okot, szürke mezőre helyeztem el. Meggyőződésem, hogy ezek az írások akkor is izgalmasak volnának, ha nem egy izgalmas költészet életanyagához szolgálnának referenciapontokként. Talán nemcsak a/, irodalomtörténet, hanem a történelemírás is hálás lesz nekem - gondoltam -, ha összegyűjtöm ezeket, s ha elbeszélgetek róluk szerzőjükkel, vagy főhősükkel, aki tanúja, szereplője, résztvevője, olykor mozgató vagy katalizáló tényezője, esetleg kabalafigurája volt annak a folyamatrendszernek, amely a keleteurópai népeknek elhozta a szabadságot, a németeknek pedig, és magának Európának is, a rég óhajtott egységet. Farkas Wellmann Endre
1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. Erdélyi magyar költő, politikus. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon.
1974 és 1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1976 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta, bántalmazta. 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986-89 között Genfben újságíróskodott, 1989-90-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992-ben szenátorrá választották, majd 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett.Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel. Írt több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt. Legutóbbi könyvének (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója) címszereplője, Limpopo egy strucckisasszony, akinek Szőcs Géza struccnyelven írt naplóját „embernyelvre lefordította, átdolgozta és most közzéteszi”.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A szélnek eresztett bábu (1986), A sirálybőr cipő (1989), Passió (1999), Limpopo (2007)
Díjai
A Romániai Írószövetség debüt-díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-díj (1986), Déry Tibor-díj (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), József Attila-díj (1993), Leopardi-díj (2011)