Ars sociologica [antikvár]

Az emberi méltóság szociológiái.Az Olvasó egy előadássorozat szerkesztett anyagát tartja a kezében. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán, a Szociológiai Intézetben 2010 őszétől félévről félévre szociológusok vallanak pályájukról, Ars sociologica" címmel. Valamennyi előadó egységesen a következő felkérést kapja:A sorozat címe két gondolatot sűrít magába: egyfelől a (művészi fokon űzhető) mesterségként felfogott tudomány, másfelől - mint egyfajta ars poetica - a szociológiáról szóló vallomás gondolatát. Az előadót ennek jegyében arra kérjük, hogy adjon számot szociológusi művéről, pályájáról: mi motiválta, milyen érdeklődés hajtotta, mit jelentett és jelent számára a szociológia."Az előadók névsora többek között arról is tanúskodik, hogy a szociológiát, a fokozódó specializálódás korszellemétől eltérve, a lehető legtágabban értelmeztük: a falukutatástól a társadalomtörténeten, a társadalomföldrajzon, a kulturális antropológián és a legkülönfélébb szakszociológiákon át a szociológiaelméletig - minden tudományos bekebelezési" szándék nélkül. Ez a megcélzott tágasság leginkább a szociológiaként kiépült kutatási terület egykori alapítóinak szemléleti horizontjához akar igazodni, túllépve a tudományok - elkerülhetetlenül egyre üzemszerűbben zajló és persze sokszor igen termékeny - szakszerű önfegyelmezésén és - a legkülönfélébb szellemi és anyagi érdekek által mozgatott - intézményes önállósági küzdelmein. A szociológia Max Weber által említett örök i^úságához"^ az is hozzátartozik, hogy az emberi élet valóságának és szempontjainak sokféleségéből nem kerekedik ki semmilyen végérvényes egész. Ezért sem rajzolják ki az alábbi megnyilatkozások a" szociológiát. Az eltérő perspektívájú, veretű, irányú programok gazdagsága az emberi létgazdagság megragadására törekszik.A szociológia sokáig azt remélte és ígérte, hogy átfogó világmagyarázattal szolgál, és egy egyetemes ésszerűség szellemében megoldja a társadalmi világ lényegi problémáit. Ma is fontos rávilágítanunk a szenvedésre, a külső és belső nyomorúságra, és felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket sokszor éppen egy-uyMaxWeber:,, A társadalomtudományos és társadalompolitikai megismerés objektivitása", in uő Tanulmányok, Budapest, Osiris, 1998, 62. o.