Az én Hazám [antikvár]

Védőborítója enyhén kopottas.
József Attila fohászkodik így egyik versében: „Uram, Hazám el egészen ne felejtsed", s egy másik költeményében hozzáteszi a híressé vált két sort: „Édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!" Bizonyságot tesz a költő arról, hogy csak az kérhet a hazától, aki tesz is érte. A gondolkodáshoz, elmélkedéshez pedig a nyelv ezernyi változattal szolgál. A ház, ahol élek, az otthonom, de hazám a kisváros, ahol születtem, s az a Kárpátok által ölelt föld is, ahol magyarok élnek, s mindezeken túl, ahova emlékeink fűznek, ahol történelmünk gyökerezik. Házam, hazám - újból és újból rácsodálkozhatunk, milyen páratlanul gazdag, kifejező, érzelemdús és okos a magyar nyelv, amellyel élnünk kötelességünk, nem élni vele bűnös nemtörődömség. Ezért is határozta el a Kossuth Rádió, hogy folytatja a nagy sikerű „Egy csepp emberség"-gel kezdett sorozatot, csak éppen a tartalmat követve változik a cím. „Az én Hazám" - ezzel a konferálással hallhatják május 1-jétől reggelente fél 7 után három perccel a közismert, vagy a szűkebb környezetükben eddig is megbecsült személyiségek rövid, kétperces vallomását otthonról, gyermekkorról, szülőhelyről, tanyáról, faluról, városról, családról és nemzetről, szülőföldről, országról, hitről, hűségről, a határok nélküli tágabb vidékekről vagy akár a nagyvilágról. Beszélnek, töprengenek arról, ki hol érzi magát otthon, mit tart, mit vall hazájának... Közülük 123-at, az augusztus végéig elhangzottakat most írásban is megjelentettük. A képek is beszélnek az albumban, Schäffer László fotói nem csupán illusztrációk, továbbgondolkodásra késztetnek, ki-ki felismerheti bennük érzésvilágát. A megszólalók „gondolataikhoz" egy idézetet is választanak, amelyben oly gazdag a magyar irodalom, hiszen különös sajátossága, hogy költőink és íróink nemcsak talentummal megáldottak az írásban, hanem hazájukért élő emberek is. Emlékeztetőül és bizonyságul álljon itt Reményik Sándor pár sora: „Jó hazafi lesz és rossz katona: / Édesanyám írta meg rólam / Alig tíz esztendős koromban. / A várnak így is őrzője vagyok: / Engem külön szolgálatra hívott be / Az, aki poétának alkotott."