Befejezetlen múlt [antikvár]

Az auschwitzi krematóriumok tüze azonban nemcsak az egyházi intézmény válságára világított rá, a kéményekből áradó füst magát a keresztény istenfelfogást borította homályba, teológiai rendszerével és spiritualitásával egyetemben. Olyan esemény történt, amihez fogható talán csak a konstantini fordulat volt az egyház életében. A zsidók elhurcolása és kivégzése nemcsak az évszázad gonosztette, hanem olyan világ- és üdvtörténeti vészjelzés, amely szükségképpen fel kell hogy szólítson a visszaemlékezésre és a teológiai gondolkodás gyökeres átalakítására. Lehet-e lírai költeményt írni Auschwitz után - kérdezte T. W. Adorno 1945-ben. Azt azonban, hogy lehet-e Istenről beszélni és teológiát művelni, nagyon sokáig nem kérdezték meg, csak nagyon kevesen határainkon túl, idehaza pedig tudomásom szerint senki. A magyar zsidóság elhurcolása és elpusztítása után eltelt több mint négy évtized során sem eszmélt még rá teológiánk, liturgiánk, igehirdetésünk és katekézisünk a benne rejlő zsidóellenes, antijudaista áramlatokra. A "Nostra aetate" kezdetű zsinati nyilatkozat csak 1975-ben, tehát tíz évvel a II. vatikáni zsinat berekesztése után jelent meg magyar nyelven, s lehet, hogy újabb tíz évbe telik a "Nostra aetate" végrehajtásához 1975. január 3-án kiadott római irányelveknek és útmutatásoknak a megmagyarítása? Feltehetően okos volna megszívlelni Jacques Maritain figyelmeztető szavait: "Nem jelentéktelen dolog a keresztény számára, ha gyűlöli, ha megveti vagy megalázza azt a népet, amelyből Istene származik, és Istenének szeplőtelen anyja. Ezért üt vissza végül is az antiszemitizmus elkeseredett indulata mindig magára a kereszténységre." (Részlet az előszóból)