Egy elfogadóbb világért [antikvár]

Részlet: "Játszani is engedd" Mit teszünk, mit érzünk, amikor ép gyereket szüleiként találkozunk egy fogyatékkal élő kisgyermekkel és szüleivel? Szemérmesen elfordítjuk a tekintetünket? Szívesen közelítenénk, de zavarban vagyunk, nem tudjuk hogyan, esetleg félünk az elutasítástól? vagy inkább továbbtereljük a gyerekeinket? nehogy illetlenül rácsodálkozzanak vagy keresztkérdéseket tegyenek fel? Belegondoltunk már, miért olyan ritka, szinte példátlant, hogy egy játszótéren találkozzunk velük? "Az Európai Unióban több mint tíz százalékra becsülik a fogyatékkal élők számát, ami bő tízmillió embert jelent. Ez túl nagy szám ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk, nagyon fontos, hogy egymásra találjon a fogyatékkal élő tíz százalék és az ép kilencben százalék - mesél Rosner Imre, a Szerencsejáték Zrt. Karitatív Osztályának vezetője A játék összeköt! programról. Fontos kérdés volt, hogyan tudnak lokálisan együtt élni a fogyatékkal élő gyerekek egészséges társaikkal, milyen közös programokon, helyeken találkozhatnak, milyen érzékenyítő programokon vehetnek részt. A játszótér nagyon jó hely arra, hogy az ember a szabálykövetést, a játékosságot, a közös élményeket összegyűjtse, mintát találjon és tanuljon az együttműködésre, a segítségnyújtásra. Jó lehetőséget nyújt továbbá, hogy a szülők is megismerjék egymást a gyerekeken keresztül, személyes élményeket szerezzenek arról, amiről különben csak a tévében és a média más csatornáin keresztül értesülnek."