Egy év Habsburg Ottóval [antikvár]

Ez A KÖNYV nem tollal, ceruzával íródott, nem írógépen, számítógépen született. Nem is írás az alapanyaga, hanem egy sor hosszú, kötetlen, jóízű beszélgetés. Wamíkor a 80-as évek legelején indult el útjára - a bajorországi Pöcking-be - egy aprólékos gonddal, hibátlan németséggel fogalmazott levél, amelynek címzettje: Herr Dr. Ottó von Habsburg volt. „Herr Abgeordheter", vagyis „képviselő úr". Postafordultával érkezett a válasz. Hibátían magyarsággal írva. Röviddel ezután találkoztunk elsö ízben dr. Habsburg Ottóval - akkor még filmkamera előtt, mivel videokamera még nehézkes volt. Legalábbis nálunk. A második, 1987-es beszélgetés felvételéből dolgozmk ki az 1989 februárjában bemutatott „Isten akaratából" című, közel másfél órás filmünket, amely meglepetést és enyhe meghökkenést váltott ki, egy körúti moziban való megjelenésekor: hosszú hetekig százméteres sorok vártak jegyre. Ritka ez egy dokumentumfilm esetében. Ez leginkább a film főszereplőjének szólt. Ettől fogva - immár a könnyedebb videotechnikának is köszönhetően - egyre gyakrabban találkozhattunk dr. Habsburg Ottóval, hol Pöckíng-í háza földszinti szalonjában, hol a Széchényi Könyvtárban, de olykor Gödöllőn, vagy Pannonhalmán is, meg a németországi Mem-míngen-ben, az Admont-i kolostorban, a Strassburg-i Európai Parlamentben, vagy éppen Bécs egyik külvárosában, egy korábban legitimista politikus villájában. Az igazat megvallva: soha nem kértünk és nem kaptimk dr. Habsburg Ottótól a mesterségünk szabályainak megfelelő interjút. Beszélgetéseinknek soha nem volt vázlata, előre kimimkált gondolatmenete, soha előzetesen nem küldtünk kérdéseket (egyetlen egyszer megkíséreltük ugyan, de kiderült, hogy „alanyunk" meg se nézte, egyszerűen zsebre vágta a precízen összeállított kérdéslistát). Beszélgettünk, pillanatokon belül tökéletesen megfeledkezve a hátunk mögött dolgozó kameráról. Többnyire egy aktuális esemény volt a kiindulópont. Lehetett ez magánéleti, családi akmalítás is, egy esküvő, vagy egy éppen lezajlott betegség, egy sérülés, - nem feltétienül közéleti, politikai esemény. Azután szó szót követett, mondat mondatot, kérdést felelet, és az egyik témát - olykor merőben ötletszerűen - egy másik téma. Pontosan úgy, ahogyan ez „normális" beszélgetésekben is történni szokott. Természetesen sokszor visszakanyarodtunk Habsburg Ottó gyerekkorára, szüleihez, iskoláihoz. Semmiféle vonatkozásban nem léteztek „tabutémák". Miért ne beszélhettünk volna magától értetődő nyíltsággal életének nehéz, akár válságos pillanatairól is? Arról például, amikor mdomásul kellett vennie, hogy neveltetésének célja: az ősök koronájának visszavétele - elvesztette a realitását. Vagy arról, hogy a sok pénzt emésztő emigráns-politizálás eredményeként jócskán eladósodott és nem volt köny-nyű az adósságok kifizetése. Vagy család-alapításának, otthon-teremtésé-nek eseményei Legalább 50-60 órányi beszélgetést rögzítettek a Történeti Interjúk Videotára kamerái. A kazetták ott sorakoznak a polcokon. Régi jó barátunk, kollégánk: Sára Sándor filmrendező öüete volt, hogy a folyamatos beszélgetések anyagából kitelne egy filmsorozat. így született meg a Duna Televízióban jó esztendőn át havonta sugárzott, „NAPLÓ HELYETT" című műsorunk. A filmek - mint ez a könyv, - a maguk ere-