Egy év után, választás előtt [antikvár]

Részlet a könyvből: - Egy jó évvel ezelőtt, 1988 októberében igyekeztünk együtt választ adni olyan kérdésekre, amelyek az akkor már változóban lévő magyar társadalom új és feszítő gondjaihoz kapcsolódtak. Mérlegeltük akkori jelenünket és latolgattuk a jövő esélyeit. Te abban az időben egyik beszédedben egy "teljesítménytől gazdagodó Magyarország és jókedvű magyarság" képét vetítetted előre. Igaz, hogy azóta csupán egy esztendő telt el, s ez nem nagy idő a történelemben, de én azért fontosnak tartom a figyelmeztetést: egy év óta a magyar társadalom nem növelte a teljesítményét, az emberek döntő többsége ha megfeszül sem tud nagyobb teljesítményt nyújtani, mint amennyit szűkös (és talán egyre szűkülő életkörülményei) lehetővé tesznek számára. A jókedvről pedig beszélni sem érdemes. A magyarság rosszkedvű, sőt, egyre rosszabb a kedve - szerintem veszélyesen rossz. Mit tudsz erre mondani most, 1989 végén? - A rosszkedv kétségtelen. Az 1989-es esztendő tele volt meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, de egyet biztosan nem hozott el: a nép jókedvre derülését. Úgy hiszem, hogy az a legelkeserítőbb az 1989-es esztendőben, hogy a politikai átalakulás, a kétségtelenül létrejött, joggal történelminek is nevezhető fordulat a létbizonytalanság kellős közepén érte a magyar társadalmat, a családokat, az állampolgárokat és így igazán örülni sem volt kedvük azon, hogy immár szabad a gondolat, szabad a szó és szabad a társulás, az egyesülés az emberek között.