Harmadik harang [antikvár]

Kondulhat harang keresztelőire, esküvőre, aratásra, sírhat égi mezőkre kísérve öreget, gyereket, kedvest, katonát illő szomorúsággal. Hívogathat énekre, istentiszteletre. Lármázhat veszedelemkor, tüzek óráján, nógathat sietésre sodró áramlatok kíméletlen idején. Búghat szelíden, hosszan, amikor készül az ünnep, s megterítették az Úrnak asztalát. Most a jókért szóljon a harang, a különbekért, a sorsukat nekünk ajándékozókért egy olyan időben, amikor minél több szó esik a szeretetről, annál inkább fogyóban van. Szinte felemésztik a szavak... Azokért csendüljön, akik a képben, a filmben, az enteriőrben, fotóban, rajzban, textilben, tudományban és a muzsika csodájában váltak az isteni egész nélkülözhetetlen részeivé. Ők azok, akik kiigazítják mindennapi rontásainkat a föld türelmes arcán és tétova szíveinkben. Harmadik harang! Érettük kondulj, s általuk