Harmadik harang [antikvár]

"Kondulhat harang keresztelőre, esküvőre, aratásra, sírhat égi mezőkre kísérve öreget, gyereket, kedvest, katonát illő szomorúsággal. Hívogathat énekre, istentiszteletre. Lármázhat veszedelemkor, tüzek óráján, nógathat sietésre sodró áramlatok kíméletlen idején. Búghat szelíden, hosszan, amikorkészül az ünnep, s megterítették az Úrnak asztalát. Most a jókért szóljon a harang, a különbekért, a sorsukat nekünk ajándékozókért egy olyan időben, amikor minél több szó esik a szeretetről, annál inkább fogyóban van. Szinte felemésztik a szavak... Azokért csendüljön,akik a képben ... rajzban, textilben, tudományban és a muzsika csodájában váltak az isteni egész nélkülözhetetlen részeivé..."