Iskolák, tanárok, diákok [antikvár]

Aligha van olyan, nemzete, népe sorsával törődő ember, akit meg ne környékezne időnként a kérdés: milyen lesz a világ tíz év múlva, húsz év múlva, hogyan fog festeni a város, mivé fejlődik az ország, milyenek lesznek az emberek? Ez a jövőt fürkésző kíváncsiság sokféle választ kap már manapság is. Tervszámok és tézisek, tanulmányok és a fantázia motorjára kapcsolt fantasztikus-reális riportok bontják ki jövőnk izgalmasan nagyszerű képeit. Csak utoljára említett, de talán mégis legfontosabb kérdésünkre kapunk bizonytalan választ. A távlati tervek tudományos elvontsága nem beszél - nem is beszélhet - az ember születő új arcáról, jelleméről, egyéniségéről. De azért bizonyos fokig a kérdések kérdésére is megfelelhetünk.A jövő embere a mában születik, s ha jól figyelünk, megleshetjük, mint veti szét a múlt burkait, hogyan alakítja ki a mi világunk eseményeihez, életérzéséhez igazodó cselekvés szokásjoggá szilárduló szabályait, az emberi együttélés szocialista rendjét. Megfigyeléseink terepe az egész ország, az ezerszínű embermozaik, a változás gyors léptű napjait élő társadalom. De talán sehol nem kaphatunk kérdéseinkre annyi, s oly sokfelé mutató, érdekesen felvilágosító választ, mint a jövendő egyik legfontosabb műhelyében, az iskolában.