Kérdezzünk tovább! [antikvár]

Kenéz Ferenc riportjai Költő riportjait veszi kezébe az olvasó. Nem úgy hangsúlyozom ezt, miként némelyek - ha egy alkotó egyik műfajból másikba lép át: az új kifejezési forma jegyeiben azonnal ama másik „nyomait" akarják mindenáron feltalálni. Kenéz Ferencnek, a második Forrásnemzedék egyik legmarkánsabb költőjének a riportjai e műfaj öntörvényei szerint élnek, hatnak a jelenben, és - mint minden igaz riport - egykor majd mai társadalmunk erkölcsi arculatáról, gondjairól, emberi viszonylatairól vallanak az utókornak. Mégis össze kell kapcsolnom a költő és a riporter Kenéz Ferenc munkásságát, mivel egyazon alapvető élményeket, gondolatokat, hangulatokat fogalmaz meg versben is, riportban is, más-más módon, de egybecsengő igazsággal. „Minden hatást a vers szív fel bennem, de sok olyan elemet felkínált a riporterkedés, amit szervesen beillesztettem költészetembe" - mondotta Gálfalvi György kérdésére válaszolva. (Marad a láz?) A költő Kenéz „homokkal telt bőröndöket hordoz, görnyedve is súlyuk alatt, hozzá is edződve a próbákhoz, az örökös küzdelemhez. Számára „a költészet nem harci eszköz, hanem a harc maga". Még inkább a riport. Ebben a műfajban ugyanazoknak az egyszerű embereknek az életét, gondjait, fájdalmait írja, mint legszebb költeményeiben.