Laci vagyok... [antikvár]

Lapél és előzéklap pontszerűen foltos.
- Anya! Telefon! - Ki az? - A Laci bácsi. - Melyik? - Hát tudod, aki tévében műsorokat vezet és azt mondja mindig, hogy "Kezitcsókolom"! - Anya! Telefon! A Laci bácsi. - Melyik? - Az a mély hangú. Megismerem: Frédi, Foxi Maxi... - Anya! A Laci bácsi keres! Azt mondja a fotósnál maradt az Énekiskolás, csíkos nyakkendő... Csöng a telefon. Felveszem. Lacika noszogat: melyik Laci bácsi az? Odasúgom: amelyik a kedvencedet a Kék Péket, meg azokat a versenykönyveket írta... - Anya! A Laci bácsi! - Legalább tudnád, hogy melyik! - Tudom is! Megismerem a hangját. Mert én is szoktam ám - amikor nem veszitek észre - Alfa-kazettákat hallgatni... - Anya! A Kabos Laci bácsi van a telefonnál! - Azt meg honnan tudod? - Honnan, honnan... Ugyanolyan sárváriasan mondja az e hangokat, mint mi! - Anya! Megint egy Laci bácsi... - Melyik? - A Bartók, amelyik a városi tévében szokott lenni, az ünnepélyeken meg olyan csodálatosan mondja a verseket... Csöng a telefon. Lacika - szokás szerint - felkapja: - ...Igen, itthon vannak. Anya is meg Apa is. De Laci bácsi! Az új nagylemezből nem kaphatnék egyet! (A kis pimasz!) Tetszik tudni, az Azzuró a kedvencem! Meg Laci bácsi! Tudom ám a Fekete aranyt, a Bolond királyt is... - Lacika! Befejeznéd végre! Beszélni szeretnénk! - Mindig csak ti, mindig csak ti... Én nem beszélhetek? Én is (egy) LACI VAGYOK!