Magyar nyitány [antikvár]

A hazai rendszerváltás is jól példázza, hogy a történelem mindig átmenetekből áll. Talán észre sem vesszük alkalmasint, hogy milyen sorsdöntő korszak nyitányát éljük át. Utólag már elemezgethetjük, hogy helyesen cselekedtünk-e annak idején. Csaknem húsz év elteltével könnyebb állást foglalni abban, hogy milyen döntést kellett vagy kellett volna hozni. De éppen akkor helyesen választani a különböző irányokba vezető utak közül, amikor a tovatűnő történelmi pillanat erre lehetőséget ad, sőt haladéktalanul kényszerít a választásra - nos, ez nem is olyan könnyű dolog. Éppen az adja az emberi nagyságot, hogy ki hogyan találja meg azokat a módokat, amelyek legjobban szolgálják a kisebb-nagyobb közösségeket, az országot. A rendszerváltás alaptörvényeit meghozó országgyűlési képviselők felül tudtak emelkedni egyéni érdekeiken, hiszen legtöbbjüknél előre lehetett látni, hogy a parlamenti ciklus végével lezárul politikai pályafutásuk is. Olyan törvényeket szavaztak meg ugyanis a demokráciáért, amelyek szinte biztosra vehetően kizárták, hogy a nagy többségüket ismét megválasszák - éppen az általuk törvényesített - új körülmények között. Ezért is érdekes, hogy mit mondanak a fordulat periódusáról az egykori törvényhozó testület tagjai. Megtörtént-e Magyarországon a rendszerváltás? A gazdaságban - szemben a szocialista köztulajdonnal és a tervutasításos, központi bürokráciával - kialakult a magántulajdon és a piac dominanciája. S még ennél is mélyebb volt a fordulat: a diktatúrát demokrácia, a kommunista párt politikai monopóliumát több párt versenye váltotta fel" - írja a nemzetközileg elismert közgazdász, Kornai János professzor nemrég megjelent tanulmányában. Így néz ki nagyon tömören a "szükséges és elégséges feltételek" egzakt számbavétele.