Megbeszéltük [antikvár]

A könyvtest deformált. Lapélei kissé elszíneződtek.
Népszerű rádióműsorból könyvet csinálni egyszerre hálás és hálátlan feladat. Hálás, mert egy közismert címet nem kell a piacra bevezetni, ráadásul egy sikeres műsornak megvan a maga hálás közönsége, de hálátlan, mert a rádiós beszélgetések műfaja egy az egyben nem tehető át írásba. Mi több - azaz kevesebb -, ami élőben, az elhangzás pillanatában izgalmas és talán váratlan is volt, utólag, visszaidézve már lehet, hogy lejárt lemez. Nincs unalmasabb a tegnapi újságnál, szokták mondani, ám ez nem igaz, mert gyakran előfordul, hogy a műsorban megszólalók is hetekkel vagy hónapokkal korábbi kijelentésekre hivatkoznak, hosszú ideig emlegetik, hogy ki mit és hogyan mondott. Arról nem is szólva, hogy bizonyos megjegyzések, megállapítások utólag, visszatekintve válnak igazán meghökkentővé és izgalmassá. Már akkor ezt mondták az emberek? Jé! Előre tudták, sejtették? Ki hinné? Ha valaki meg akarja tudni, hogyan gondolkodnak az emberek - pro és kontra - az ország dolgairól, akkor csak bele kell hallgatnia a Klubrádió Megbeszéljük című műsorába, vagy el kell olvasnia ezt a könyvet, amelyből kiderül, hogy az utca embere (és a rádió hallgatója) átlát a szitán.