Megfogni egymás kezét [antikvár]

Jánosi Katalin Nagy Imre unokája Jókedvű volt '56 októbere Október huszonharmadikán merni kellene ünnepelni; színes ruhába öltözni, a szívekben is virágos jókedvvel virágot vinni az emlékművekre. A fiatalok akár táncolhatnának, énekelhetnének is, véli Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin.A mártír miniszterelnök unokája, Jánosi Katalin nemrégiben a budapesti Nagy Imre Emlékházba invitálta a parlament elnökét, alelnökét és a frakcióvezetőket. Elfogadták a meghívását, s közösen gyújtottak gyertyát Utóbb így idézi fel az eseményt Jánosi Katalin: Elégedettséggel tölt el, hogy jó hangulatú, barátinak mondható kis ünnepség volt. Elfogadták azt a kezdeményezésemet, hogy ha már a Parlamentben nem sikerül együtt ünnepelni, akkor minden esztendőben, október 23-ához közeledve itt összejönnek közös ünnepre, koszorúzásra. Úgy fogalmaztam, és így is gondolom, hogy szimbolikusan a forradalom miniszterelnökének a házából induljon az ünnepi láng, aminek szimbóluma a gyertyagyújtás. Én ezt most megpróbálom a jövőre nézve pozitív jelnek vélni, felfogni!"Jánosi Katalin képzőművésszel az Orsó utcai családi házban találkoztunk, amelynek a bejáratánál márványtábla hirdeti: Ez a ház a magyar történelem része. 1949. november 2-ától 1956. november 4-éig itt élt és dolgozott Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke."Jánosi Katalint ezer szál köti az Emlékházhoz. ,,Amikor belépek a kapun, óhatatlanul emlékek tolulnak föl bennem. Gyerekként nekem itt nagyon szép volt. Konzervatív (a szó jó értelmében) családi életet éltünk együtt a nagypapámékkal. Abszolút patriarchális volt, szerette, ha köréje ültünk. Soha nem hozta haza a munkáját, a problémáit. Mindig érdekelte, mi történik velünk. A nagy ebédlői asztalnál voltak a vasárnapi ebédek. Rendszerint húsleves volt, az örök magyar vasárnapi ebédek hozzátartozója, majd rántott hús sült burgonyával, uborkasalátával vagy salátával. Utána kiültünk a télikertbe, kellemes beszélgetések folytak.8