Mezítláb az utolsó padban [antikvár]

ELŐSZÓ Sinka István, a Sárrét költse, Békés és Bihar balladás Fekete Bojtárja, a két háború között kibontakozó népi mozgíűom és az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő' alakja húsz esztendővel ezelőtt, 1969. június 17-én tért meg pásztor őseihez. A halála óta eltelt két évtized alatt gazdag irodalmi munkásságának, hagyatékának nagyobbik része közkinccsé vált, pályájáról, életútjáról és műveiről elfogultságtól mentes, higgadt és tárgyilagos elemzések jelentek meg, többek között Bori Imre, Czine Mihály, Görömbei András, Heltainé Nagy Erzsébet, Katona Imre, Medvigy Endre, Pomogáts Béla, Sándor András, Tornai József és Varga Rózsa tollából. Az elismerés nagy késéssel érkezett, mégis, ma már valóban elmondhatjuk: a rúgott pórok költőjét karjára vette az idő. Tamási Áron 1954-ben, Márai Sándorhoz írt levelében felvillantott egy nyilvánvaló igazságot: „ az irodalomnak is megvan a maga szellemi rendje. Ezen a renden sem népszerűség, sem mellőztetés nem tud változtatni." Az utóbbi húsz esztendődben közreadott Sinka kötetek jól példázzák, hogy az újabb időlíben ez a „szellemi nehézkedési törvény" a kiadók gyakorlatában is olykor érvényt szerez magának. Érdemes cím szerint is megemlíteni az utóbbi húsz év Sinka köteteit. 1972-ben jelent meg a Szigetek könyve, az elsüllyedt paraszti világ hatalmas népi eposza, a költő egyik legtökéletesebb műve. 1977-ben a Válogatott versek kötete, A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban. Kormos István szerkesztésében, 1981-ben a Vésztőről indult című bibliofil könyvecske, a Fekete Bojtár pályakezdéséről, a vésztőiek kiadásában. Az Érparti történet című novelláskönyv 1984-ben látott napvilágot. Végül 1987-ben, a költő lírai munkásságának összegzéseként jelent meg a Lovasok opál mezőkön című reprezentatív versválogatás és a jórészt hagyatéki jellegű. Megzendül az erdő című verseskötet. Az utóbbit is a Vésztői Tanács adta közre. Sinka István egészalakos szobra - Kő Pál szobrászművész alkotása! -és a költő nevét viselő művelődési ház Vésztőn áll. Egykori vésztői hajlékán emléktábla, könyveit, kéziratait és hátrahagyott tárgyi emlékeit Szeghalmon és Vésztőn a múzeumok tárlói tárják az érdeklődők elé. Nagy öröm ez mindazok számára, akik csendesen, türelmesen, de elszántan munkálkodtak a sinkai életmű java értékeinek méltó elismertetése, jobb megbecsülése érdekében. Sinka István 1897. szeptember 24-én, Arany János Nagyszalontáján látta meg a napvilágot. Születésének kilencvenedik évfordulóján, a vésztői ünnepségen, az állandó Sinka-kiállítás megnyitóján Püski Sándor, a népi írók kiadója is szólott. Véleménye szerint „Nem csak Nagyszalonta, hanem az egész Békés-Bihar, a Körözsök vidéke, a Büngözsd, Kölesér, Korhány, Kálló és a Csigla-menti táj az ő szülő és nevelő földje, s ő ennek a nehézsorsú »alulsó Magyarország«-nak az énekese. Száz-kétszáz