Mezsgyén állva [antikvár]

Jelzés és üzenetTörténelme során a kárpátaljai magyarság talán még sosem élt annyi ellentmondás közepette, mint századunk utolsó évtizedének esztendeiben. Hiszen egyik részről rendelkezik olyan politikai súllyal, adottak olyan egyéni és főleg kollektív jogai, amelyekkel a jelenlegi Magyarország határa mentén élő más magyar kisebbségek nemigen dicsekedhetnek. Másik részről azonban olyan katasztrofális gazdasági helyzetű államban kell élnie, amely nemhogy a jólétet, hanem lassan az emberhez méltó legminimálisabb életfeltételeket sem biztosítja számára. E gazdasági szorítás egyben a politikai jogok gyakorlását is nagyrészt lehetetlenné teszi, s ha mindez még társul a hatalom birtoklóinak közönyével (netán rosszindulatával), minden együtt van ahhoz, hogy a deklarált jogok puszta szólamok maradjanak.Tetézi a gondokat, hogy a magyarság önszerveződése még e hátráltató körülményekhez képest is lassan zajlik: sok az érdekellentét, akad bőven példa belső megosztottságra, s bizony nem ritka eset: a személyes motiváltság előbbre kerül a közösségi érdekeknél.Nem nevezhető felhőtlennek a magyar kisebbség viszonya anyaországához sem. Bár bizonyos anyagi és erkölcsi támogatások igen jelentős mértékben járulnak hozzá a kisebbségben élők kulturális igényeinek kielégítéséhez, mégis előfordul, hogy a segítség nem olyan formában, nem úgy, nem oda és nem akkor érkezik, ahogyan, ahova és amikor ez a legmegfelelőbb lenne. Korántsem egyértelmű a megítélése annak sem, hogy a hivatalos Magyarország bel- és külpolitikája inkább védi-e vagy sérti bizonyos döntéseivel, határozataival, szerződéseivel a kárpátaljai magyarságot. Egy valami azonban valószínűnek tűnik: a kisebbségi adu gyakori kijátszása, a határon túli magyar-