Minden út Istené [antikvár]

¦'¦'ms Minden út Istené 'li' lí.'i ,,A boldogságot csak az bírja el, aki el- 'i • í osztja. A Jény csak abban válik áldássá, ' !''i aki másnak is ad belőle. Mert amikor ben- M ' / nünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom ¦''; -ir, / • i igy szólt: '''.ij , Rádbízok minden embert külön, kivétel ' ' ; '! ? nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de Jaj, neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!" (Hamvas Béla: Láthatatlan történet) , • ! (í ; í ¦ ' ¦ ¦ ; ' f