Méltó túlélés [antikvár]

A felső lapéleken kisebb foltosság.
Igen: égbekiáltónak - egyformán égbekiáltónak kell tartanunk a XX. század két legfőbb politikai-ideológiai-filozófiai- esztétikai monomonstrumát. A kommunizmus és a fasizmus gyakorlatát, végzetes bűneit. Minden faj-, nemzet- és kultúraírtást. Üldözést. Minden szociális osztályírtást ("dögöljön minden burzsoá!", "minden arisztokrata!" és a többi). Ahogy már említettem: véghelyzetben egyik se inkább, mint a másik! Alapkő! Nos, ha valaki az egyiket enyhébben, kegyelmesebben ítélné meg, mint a másikat, attól az egyéntől, "csapattól" én óhatatlanul és szigorúan eltávolodom. Mert, ha érzékenyen járunk e kis honban, Európában vagy máshol, lehetetlen nem észrevennünk, hogy hol nyíltan, hol burkoltan, egészen "éterien", "szubtilisan", "imponderábilisan" - etc. mentegetik hol az egyik, hol a másik monomonstrumot. És - nem kertelek - inkább a kommunizmust. Jobban mentegetik a kommunista filozófiát, ideológiát, mint a fasizmust, a fajelméletet. Általában, és persze más és más körök, ki ezt, ki azt. Nos, Péter - ez a kétféle erkölcsi, erkölcsfilozófiai s végtére írói-emberi megítélés minden eltávolodásom legeslegfőbb oka. Noha a beszélő viszonyt én soha sem szüntettem meg azokkal, akikben - saját megítélésem szerint - a konzekvens gondolkodás tisztességének képessége megvan. Mint ahogy neked - természetesen - mindig kedvvel "integettem", és viszont. Legalábbis régebben. Azóta pedig még véletlenül sem futottunk össze, mint azelőtt.