Sorsok [antikvár]

részletAz olvasóhoz.Ön most egy olyan gyűjteményt tart a kezében, melyet, ha elolvas, bizonyára végiggondolja saját, eddigi életét.Több évtizede dolgozom idősek otthonában, munkám során magam is részesévé váltam történeteimnek segítőként, vagy csak hallgatóként. Magam védett kőmyezetben nőttem fel, ezért a másik ember nyomorúsága, szenvedése mélyen megérint.Hogy miért az idős ember felé vezetett az utam? Nem tudom. Talán a véletlen műve, talán a sors hozta így. Annyi bizonyos, hogy az idős ember bölcsessége, tapasztalata tiszteletet ébreszt bennem.Történeteim azonban nemcsak idős emberekről szólnak, hanem fiatalabbakról, akik kénytelenek idősek otthonában leélni hátralevő életüket, egy kisgyermekről, akinek bontakozó értelme áll szemben összehasorüító elemzésemben a hanyatló emberi értelemmel szemben. Figyelmes, odaadó hallgatója voltam azon emberi sorsoknak, tőrténeteknek, akik több háborút megéltek, akik fiatalon egy emberöltő szenvedéseit hordozzák magukban, akik súlyos betegségek áldozataivá váltak. Segítőként úgy taláham, hogy gazdagodom én is, ha olyan csatornákat vagyok képes megnyitni, amelyeken keresztül történeteim hősei megoszthatnak velem valamit az ő lelkivilágukból.Néhány emberi sors olyannyira megfogott, hogy gondolataimat versben is megfogalmaztam. Verseim egyszerűek és naivak, de a belőlük áradó érzések a szívemből jőrmek.A szerző