Szeretők [antikvár]

Kötéstáblája kopottas, könyvtest kissé megdőlt, lapélei néhol enyhén foltosak, kötéstáblái kissé elváltak a kötéstől
"- Engem nem ütött meg. Engem nem lehet megütni. Én ütöttem meg, a végén úgy megvertem, mint a lovat. - Soha nem bántotta magát? - Akart, de én akkor mindig menekültem. Kutyástól együtt szaladtam. Persze, nem hagytam magam. Volt olyan, hogy belelöktem a fürdőkádba a hypós vízbe, amibe be volt áztatva a ruha. Abban ült egész nap, mert nem bírt kikászálódni a kádból." "Az oldalán egy hölgyet pillantottam meg. Ezer gondolat villant át az agyamon, gyorsan bemenekültem a mosdóba, ott rejtőzködtem tíz percig, míg észrevétlenül kiosonhattam. Egyszerre lett volna kedvem röhögni, és zokogni. Egy szeretőt megcsalni? És ez velem történik?" "Valami csodálatos érzés volt, hogy miután 11 évig magamba kellett fojtanom az érzéseimet, most végre megszabadulhattam tőlük. Két hetet voltam fent és azt mondtam: 11 évig szenvedtem, 11 fiúval fogok lefeküdni." "Soha nem akartunk egymástól mást, mint szerelmet, szeretetet, szexet. Még ez utóbbiban is csodálatos az emberi találékonyság, ha nincs tabu. Olyan szinten műveltük a gyönyörszerzés örömét, hogy tanítani lehetett volna."