Szóra bírva [antikvár]

SZAVAKBA HULLATOTT ELEVEN IDŐ Tavaly, valamikor ősz elején (nem tudom, hogy pontosan mikor, bár belém nevelt pontosság-mániámban általában mindent felírok, majd velem született irtózatomban - mert nem szeretek „nyomot hagyni" - mindent kitörlök), a visszautasítással is számolva, de nem eléggé felkészülve erre az eshetőségre (mint ahogy annak ellenkezőjére sem) hívtam fel Kozma Zsoltot és kérdeztem meg, hogy hajlandó lenne-e interjúsorozatot adni, melyből aztán (egy „szóra írt") könyv kerekedjék ki. Régi tervem volt ez, melyet mindig visszaűztem oda, ahol sok más terv is lappang, és amelyről most már tudom (bár felötlödésükkor is szemérmesen sejtettem), hogy vissza- és helyrehozhatatlanul késő - most tudom, hogy mily' késő! - megvalósítani. De akkor, azon a feljegyzetlen napon, leküzdöttem visszafogottságomat és elmondtam, hogy mit szeretnék: egy triptichon-témájú beszélgetés-könyvet („beszédes" könyvet), amely az Ige-szolgálat-egyház hármasságát járja körül a verbalitás „lazaságával", át- meg átszőve a személyesség emlékszálaival. Persze a kötelező személyeskedés-mentesség feltétele alatt, mert ugye nemcsak a „noblesse obiige", hanem egyébként is A Teológiai Intézet első emeleti, „Kozma Zsolt"-feliratú (illetve Az Út szerkesztőségének valamikori) dolgozószobájában kezdtük meg szalagra rögzített beszélgetéseinket, de nem ott, ahol - majdnem negyedszázada -először találkoztunk, hanem attól egy-két szobával errébb (vagy arrább?). Azt a dátumot (a többi találkozás időpontjával együtt) már „adminisztráltam": 2008. október 15, déltől délután három óráig. A harmadik találkozásunktól kezdve a Dézsma utca 35. szám alatti dolgozószobájában találkoztunk és beszélgettünk, illetve én kérdeztem és hallgattam. Kozma Zsolt pedig hagyta, hogy kérdezzem, és tűrte, hogy kattogó, sercegő hangszalagra vegyem fel (ez csak akkor derült ki, amikor a lejegyzéskor - szentimentális betűzés, de hadd legyen itt -, két és fél éves Fiam csicsergésével hang-kísérve visszahallgattam) azt, amit impertinens kérdéseimből jogosan kiszűrve, válaszra méltatott.