Tűhegyes szobák [antikvár]

Igazi értéket közvetítő első kötete után itt van Vass Z. Zsolt második könyve, a Tűhegyes szobák is. Ezúttal nem novellákkal, hanem tárcákkal, riportokkal, publicisztikai írásokkal találkozik az Olvasó. Különböző napi- és hetilapokban már felfigyelhettünk a szerző által művelt ezen műfajokra. S ha a Hosszú futás című első kötet megjelenésekor a fiatal író valóságismeretét, a különös és bizarr témák iránti vonzódását emelhettük ki, akkor mindez fokozatosan van így a Tűhegyes szobák esetében. Az eddigi életmű egysége tehát vitathatatlan. Mint ahogy az is, hogy van igényünk míves publicisztikára. Vass Z. Zsolt a legjobb ősök útját járja. Tudvalevő például, hogy a Nyugathoz tartozó költők és írók nem tartották alávalónak az ilyen műfajok gyakorlását. Ma hasonlóképpen szükséges, hogy íróink - a napi izgalmakon messze túlmutatva - a nem kifejezetten szépirodalmi megközelítést se hanyagolják el. Vass Z. Zsolt ezt teszi legjobb tudása, tehetsége szerint. Néhol erőltetett lenne a merev műfaji határok hangsúlyozása. Nem belemagyarázás, de igaz, hogy az ízig-vérig elbeszélő alkat jól felismerhető ezúttal is. A nyolcvanas évek végének, a kilencvenes évek legelejének magyar valósága ugyanakkor szerencsésen találkozik a szerző szociografikus érzékével. Még annyit: a tehetség mellett írónk erénye a kitartás, a szorgalom is. Nem csoda hát termékenysége. Hihetünk benne, hogy egy szépen kibontakozó pálya első lépéseinek vagyunk a tanúi.