Tiszta vizet a pohárba [antikvár]

Két éve interjúztam börtönviselt ötvenhatosokkal, amikor az Oral History Archívum vezetői, Hegedűs B. András és Kozák Gyula arra kértek, készítsek életútinterjút Földvári Rudolffal, a volt budapesti, majd Borsod megyei párttitkárral, az 1956-os Borsod Megyei Munkástanács elnökével, akit 1957 tavaszán letartóztattak, és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek. Örültem a feladatnak, hiszen már sokat hallottam Földváriról a volt rabtársaktól, akik rövidebb-hosszabb időt töltöttek vele a budapesti Kozma utcai vagy a váci börtönben. Mindannyian elismeréssel idézték fel fegyelmezettségét, emberi tartását, és néhányan enyhe iróniával emlegették rend- és tisztaságszeretetét, valamint a „kolhozt", amelynek tagjai Földvárival együtt beadták a közösbe minden élelmüket, majd egyenlő arányban osztották el a cellatársak között. Legendák övezték az ötvenes évekbeli gyors politikai karrierjét: Rákosi Mátyás a tehetséges fiatal szakmunkást a legfelsőbb pártvezetés tagjai sorába emelte, de mivel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hamarosan kikerült onnan. Az egyetlen volt a megyei pártvezetők közül, aki 1956-ban nem fordult a változásokat követelő munkások, egyetemisták ellen, hanem együttműködött velük, majd annak ellenére ítélték el, hogy a forradalom leverése után egy ideig részt vett a konszolidációban. Rainer M. János találó megfogalmazása szerint Földvári politikai karrierje Rákosi polbizétől Kádár börtönéig „ívelt". 1961-es szabadulása után a politikától és a közélettől visszahúzódva élt, per- és börtöntársaival nem tartott kapcsolatot, rátalálni is nehéz volt. Az interjú végül Rácz Sándor, az ötvenhatos budapesti munkástanácselnök közvetítésével jött létre.