Tündöklések és bukások [antikvár]

Hányféleképpen kíváncsi az ember? Egy barát keresett fel néhány évvel ezelőtt, hogy szívesen készítene riportokat olyan emberekkel, akik a "külső körre" tévedtek. Önszántukból (mert kedvelik a szerzetesek sivárabb életvitelét), mások hibájából (mert az alacsonyabb súlycsoportba tartoznak, s botladozva ismerik ki magukat a nehézsúlyú profik között), netán velük született vagy menet közben szerzett saját és sajátos mániák miatt (mert indításuk ebbe az irányba kergette őket). Szóval olyan embereket keresne meg, akikről nem lehet tudni, hogy mi történt velük "menet közben". Eltűntek, eltévedtek, holott tulajdonképpen már elindultak arrafelé, ahol a csillagok ragyognak, netán már meg is járták az odavezető utat, és most keserűen, elégedetlenül vagy kifogásokat, mentségeket keresve, de visszafelé tartanak. Esetleg olyanokról lehet szó, akiknek már a nevük is alig tudott, olyanokról, akikre már rákérdeznek: ki az... holott annak idején zúgott a tömeg, hogy: hajrá!!! Mi is történhetett velük.