Tőkés püspök kálváriája [antikvár]

Előszó Hősnek kiáltották ki. Piedesztálra emelték, hogy azután letaszítsák róla, amikor már kellemetlenné vált a szókimondása. Nincs olyan alantas pletyka, rágalom, amivel ne illették volna. Divat lett Tőkés Lászlót szidni, csepülni. Senkiháziak vették a szájukra, akik a lába nyomába sem érhetnek soha. Mondták, hogy nagyképű, cinikus, már nem törődik az egyszerű emberekkel, s nem tartja he a Tízparancsolatot. Olyanok szólították fel a püspököt - aki Ceausescu diktatúrájában és a romániai forradalomban a bőrét vitte a vásárra - múltja tisztázására, akiknek sokkal nehezebb lesz Isten ítélőszéke előtt elszámolniuk cselekedeteikkel. Becsületére legyen mondva, állta a pofonokat, sőt a kötelességüknél jóval többet teljesítők nyugalmával fogadta azokat. A magyar polgári kormány kitüntetéssel ismerte el a munkáját, de a neve bemocskolására törekvő szándékok azóta sem csillapultak. Tőkés László az elmúlt tíz esztendőben leckét kapott: megtanulhatta, hogy a középszerűek, az irigyek nem viselik el a nagy