Vallomások istenadta tehetségről és felelősségről [antikvár]

Honnan való és milyen felelősséget ró az istenáldotta tehetségnek nevezett emberre kinek-kinek a talentuma? Miként érdemes kamatoztatni a kivételes adományokat; az önmegvalósítás mennyiben kell hogy szolgálja mások javát? Hogyan ( milyen kihívások, akár önemésztő feszültségek árán - tudja elviselni egy művész a képességeit? Igaz-e, hogy a zseni 99 százalék szorgalom és egy százalék tehetség? „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom"? Ilyen kérdésekkel szembesített a Heti Válasz talentumos, egyszersmind istenfélő, istenszerető - avagy kereső, illetve kételkedő - személyiségeket legújabb interjúkötetében. Könyvünk méltó folytatása a 2009-ben Mit ad Isten? címmel hiteles hitvallókkal, tavaly pedig Kit ad Isten? címmel hívő párokkal készült beszélgetéseket tartalmazó kötetünknek. Ezúttal másfél tucat kiemelkedő magyar művészt, sportolót, orvost, tudóst bírtunk személyes vallomásra. Ahány interjú, annyi - és annyiféle - tanúságtétel profánról és szentről, génekről és akaratról, hivatásról és küldetésről. És ahogy már megszokhattuk: egyenes kérdések, őszinte, izgalmas válaszok. Beavat minket kalandos életébe a rendező, aki nem hajlandó színpadra állítani a reménytelenséget, s a bensőjében sárkánnyal viaskodó szívsebésztől megtudjuk, miért nem végez transzplantációt. A géniuszok hivatásos istápolója elmeséli, hogyan fogadott örökbe és faragott embert egy tehetséges cigány fiúból. Megismerjük a korszellemmel harcoló, mégis sikeres énekest, és a buddhista rockzenészt, aki az abszurd humorban is megcsillantja keleti vallásfilozófiáját. A színpadtól búcsúzó operaénekes elmeséli, mit kíván hátrahagyni az utókornak a tanítással, és erőt meríthetünk az egy év alatt négy családtagját elveszítő, ám életvidámságát megőrző zenepedagógus példájából. A magyarországi agysebész arról beszél, milyen tudományos gondolatmenet bizonyítja számára Isten létét, Svájcban élő kollégája pedig arról vall, hogy „tér és idő koordinációjában" miért tartja magát hivatásos kétkedőnek. Két sportoló arról szól, hogy mennyire lehet edzeni az akaratot, a színész és a humoralista pedig a megtérés lényegébe avat be minket. Olyan embereket igyekeztünk megszólaltatni, akik jól sáfárkodtak a rájuk bízott talentumokkal. Nem elásták őket, hogy - a balga intéző módjára - a számadáskor maradéktalanul adhassák vissza őket gazdájuknak, hanem azon vannak, hogy velük született képességeiket kibontakoztatva és továbbfejlesztve gyarapodjanak - és gyarapítsanak.