Vallomások könyve [antikvár]

A magyar újságírás védelmében - ezt a címet is viselhetné e riport-gyűjtemény -, írtam az utolsó korrektúraoldal margójára.A magyar újságírásról, az utóbbi évtized újságírói tevékenységéről sok rosszat elmondtak. Elmondták, hogy sokat politizál és keveset informál. Hogy a riporterek csak azt hallják meg a firtatott kérdésről, ami az ő véleményükkel egyezik, hogy a magyar újságíró elsősorban "önmegvalósító" lett. Újságolvasóként, riportalanyként - s részben mint szerző is - önkritikusan hallgattam '96 februárjában a sikeres magyarok első konferenciáján a szemrehányást híres, külföldre szakadt újságíró kollégánk szájából. Nos, e kötet olvasása meggyőzött: nekem - mint állampolgárnak, mint a magyar kultúra egyszerű munkásának, mint történésznek - nincs bajom a magyar újságírással. Ha csak ezt az egy könyvet tekinteném olajnyomatnak a '90-es évek magyar újságírásáról - az is megnyugtatna, évtizedek múlva is. A könyv a rendszerváltás hétköznapjainak történelmét mondja el. Témáit a politika, a közélet, a jogrendszer, a művészeti élet és mindenek előtt a gazdaság köréből veszi. Kormányzati és ellenzéki politika, titkosszolgálati botrány, bankélet, bortermelés, erősödő civil élet, privatizálás, generációváltások, a '45 utáni politikai emigráció visszatérési problémái a '90-es években, épp így a '89 előtti politikai és gazdasági elit helykeresése az új rendszerben - mind-mind megjelenik a könyv riportjaiban. (És vajon nem a sajtó egyik nemes feladata, hogy a rejtezkedő korproblémákra irányítsa a figyelmet?)