Vendégjárás Budapesten [antikvár]

Kedves Olvasó! Ebben a kötetben az Éghajlat Könyvkiadó és egy nagylelkű támogató jóvoltából módomban áll kilépni a szűk, hivatalos keretek közül. Amúgy is inkább nyitott természetű lévén, jó ez, vagy sem, de soha nem tudtam az ellenkezőjét mutatni, mondani annak, amit érzek, gondolok. Például az ország egészéről. Arról, hogy ötszáz év óta mennyi lehetőség szaladt el mellettünk, hányszor reguláztak bennünket szégyenszemre idegenek. Hogy talán több közös akaratra, belső tartásra volna szükség. Arra, hogy jobban szembe tudjunk nézni nyilvánvaló igazságokkal. Arra, hogy ha látjuk valahol a korrekciók elengedhetetlenségét, ne fordítsuk el a fejünket, ne adjuk át magunkat a romboló közömbösségnek. Semmiféle hátszéllel" nem lehet valaki időtállóan hiteles, ha tudatosan más képet igyekszik festeni magáról, mint aki ő valójában. A sajtó, a média úgyis kidomborítja a közéleti emberek bizonyos tulajdonságait, míg más vonásaik szinte teljesen rejtve maradnak. A média hatalmas úr. Nem csak azzal befolyásolhat, amit bemutat, hanem azzal is, amit nem. Itt van például maga a demokrácia. Mikszáth szavai ma is igaznak tűnnek: Mi is beszélünk a demokráciáról, mondjuk azt is, hogy hiszünk benne, hogy létezik, de nem látjuk". Papíros demokrácia már van Magyarországon, ám mindennapjainkban sokan nem látják, nem érzékelik. A demokrácia hatalomgyakorlói nemritkán elszakadnak a valóságtól, és a nép szorongató problémái megoldása helyett inkább divatos áramlatok elvárásainak igyekeznek - részben csak formálisan - megfelelni. Tény, hogy felállították a demokratikus intézményrendszert, van többpártiság, ciklikus szabad választás, szárnyal a verseny", a piac, de van-e rend, van-e biztonság? A gyeplő a lovak közt hánykolódik, miközben sikerült az embereket érzelmileg szembeállítani egymással. Kialakítani az ellenségképeket, ami veszélyes, de nem új módszer a történelemben, hiszen sok minden fontosabbról eltereli a figyelmet. Az egészséges arányok eltűnőben vannak közéletünkből. Érdemes kiemelni a szabadság értelmezésének kérdését. Félelmetessé vált az értékek viszonylagossá tétele, a többségi érdekérvényesítés nagyfokú elhanyagolása, de a legfontosabb talán: hogy mit értsünk szabadságon. Úgy tűnik, napjainkban - és már nem kevés ideje - az a szélső liberális felfogás az uralkodó, hogy a szabadság nem más mint korlátlanság. Holott a szabadság emelkedettebb és működőképes értelmezésében szellemi, erkölcsi jelenség. Egyidejűleg: képesség és kötelesség.