A baleset [antikvár]

1, fejezet2012. április 22.Kóma. Van valami ártalmatlan ebben a szóban, szinte megnyugtató, ahogy felidézi az álomtalan alvás képzetét. Csakhogy Charlotte nekem nem olyannak tűnik, mint aki alszik. Lehunyt szemhéja nem nehezül el puhán. Ökölbe szorított kezét nem dugja a halántékához. Kissé elnyílt ajkai közül nem szökik elő meleg lehelete. Semmi békés nincs abban, ahogy a teste kiterülve hever a takaró nélküli ágyon, nyakából tracheotómiás cső kígyózik elő, mellkasát színes elektródák pöttyözik.A szoba sarkában egyenletesen pityeg a szívmonitor, orvosi metronómként jelzi az idő múlását. Becsukom a szemem. Ha eléggé koncentrálok, a természetellenes pityegést a nappalink állóórájának megnyugtató tiktakolásává tudom változtatni. Tizenöt év porlad szét egy pillanat alatt, és újra huszonnyolc éves vagyok, vállamhoz emelem a csecsemő Charlotte-ot, szendergő arcocskáját a nyakam hajlatába fúrja, parányi szíve még álmában is túldobogja az enyémet. Akkor még sokkal könnyebb volt biztonságban tudnom.- Sue? - egy kéz érinti meg a vállamat, majd súlyosan ránehezedik, visszarántva a sivár kórházi szobába, és megint üres