A bölcs ember félelme [antikvár]

Előszó A háromszólamú csend Hajnalodott. Csend honolt a Jelkő fogadóban, és ez a csend három szólamból épült föl. A legjobban hallható szólam az az üres, visszhangzó némaság volt, amely a dolgok hiányából ered. Ha vihar lett volna, esőcseppek doboltak és kopogtattak volna a fogadó mögött a selasindákon. Mennydörgés morgott és morajlott volna, hullott őszi levélként kergetve maga előtt a csendet az úton. Ha utazók mocorogtak volna szobáikban, nyújtózkodásuk, mordulásaik elijesztik a csendet, mint a felejtéstől foszló álmokat. Ha lett volna muzsika... de természetesen az sem volt. Semmi nem volt, így hát maradt a csend...