A bűnbak [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Jack állt előttem halotthalvány arccal. - Nos, Lucilla, itt vagyok - mondta izgatottságtól remegő hangon. - Úgy látszik - válaszoltam hidegen, habár a szívem hevesen dobogott. - Követelem, hogy ments fel ígéretem alól, s valld meg az igazságot! Beszéde oly nyers és parancsoló volt, hogy megijesztett, de nem mozdultam és hallgattam. Eszembe jutott Herbert, kinek oly túlzottan szigorúak a nézetei s akinek anyja pietista. - Mit valljak meg? - kérdeztem hidegen. - Ó, te nagyon jól tudod, hogy mit. Valld meg, hogy elvetted a miniatűröket s hogy én voltam a te bűnbakod. Tiéd volt a pénz, enyém a szégyen! Mindent elvesztettem miattad - hangja rekedt volt a szenvedélytől.