A dadogó gyilkos [antikvár]

Borítója kopottas, foltos.
"Az égés helye, az erdősarok, két kilométernyire volt a háztól. Majdnem egy óráig tartott, amíg az öreg a hóban odaért. Közben minden láng kialudt. A kocsironcs körül megolvadt a hó. A fém füstölgött, ahogy a nagy bolyhos pelyhek ráhullottak. Az öregember megállt a kiolvadt fekete részen, és kiáltott: - Van itt valaki? A kutya közelebb ment a roncshoz, felágaskodott, a kolonc koppant a lábán. - Na lám - mormogta az öreg -, nincs itt egy lélek. Körbetopogta az autót, érezte az égett gumi bűzét, forróság csapta meg. Kigombolta mellén a bekecset, és megint kiáltott. Aztán lámpáját letette a földre. Kampós végű faágat tört, s a forróság szélén állva megpróbálta kinyitni a kocsi ajtaját. Sokáig bajlódott vele, míg sikerült. A kinyíló ajtón fekete tömeg bukott a földre. A kutya megugrott, a kolonc csattant a lábán."