A fagy [antikvár]

BEVEZETES Dgdgdgdgdgdg - taktaktak - ddgdgdgdgdg - taktaktak Zaj volt. A folyamatosan súrlódó kábel monoton zúgását szabályos időközönként - amikor az enyhe döccenéssel továbblóduló kabin saruja áthaladt a tartóoszlopok görgőin - jellegzetes, kattogó hang szakította meg. Az odakint zabolátlanul, a bajba jutott gyerekek panaszos kiáltozására emlékeztető éles süvöltéssel tomboló szél hangja elkeveredett a kabin utasainak ricsajával, akik a hangzavart túlkiabálva igyekeztek szót érteni egymással. Huysmansszal együtt öten voltak. Hl ' Dgdgdgdgdgdg - taktaktak - ddgdgdgdgdg - taktaktak - Kurva élet! Utálok ilyen időben felmenni! - mondta az egyik. Huysmans hallgatott, és azt figyelte, hogy a kabin körül vadul kavargó hópelyhek között mikor látja meg odalent, ezer méterrel alattuk a tavat. A kábelek meglepően lazának tűntek, ahogy két ernyedt ívet húzva beleolvadtak a szürkeségbe. Ha csak rövid időre is, de szétvált a felhőtakaró, és megjelent a tó. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha csak a hegycsúcsok és az általuk szétszaggatott felhők rojtos sávja között összegyűlt tócsa lenne. - Ha akar, rohadtál be tud tenni az idő - szólalt meg egy másik. - Egy héten át fogunk ott rohadni a kibaszott hegy gyomrában, az fix. Az arruns-i vízi erőmű kétezer méterrel a tengerszint felett, hetven méter mélyen a földbe vájt termek és az őket összekötő járatok sora volt, amelyek közül a leghosszabb tizenegy kilométer hosszú. A felső tó vize ezen át jutott a völgyben található generátorok folyamatosan szomjazó turbináihoz vezető, másfél méter átmérőjű csővezetékbe, a frissvíz-csatornába. A hegy belsejében kiépített gépházba csupán