A fájl nem található [antikvár]

ELSŐ RÉSZ Ha csak egy pillanattal előbb kérem meg a kezét, ez az egész sohasem történik meg. Nem támadtak volna meg, nem kerültem volna kórházba, és ő sem tűnt volna el örökre az életemből. Elég lett volna harminc másodperc vagy még kevesebb. Olykor egyetlen pillanat is elég, hogy egy egész életet leromboljon; ami pedig megmarad belőle, az egy reménytelen kísérlet a felejtésre. De sohasem tudtam elfelejteni. Vég nélkül elemezgettem, hogyan alakult volna az este, ha egy sörrel kevesebbet iszunk és előbb hagyjuk el a klubot, vagy ha egy kicsivel rövidebb ideig cigarettázunk a folyónál. A pszichológusok ezt „mi lett volna, ha" gondolkodásnak hívják, melyben alternatív forgatókönyveket gyártunk egy megtörtént eseménynek. Ez segít abban, hogy ne kövessük el újra ugyanazt a hibát, lelkierőt ad, és azt az illúziót, hogy a sorsunk a kezünkben van. Nálam azonban ez pontosan az ellenkezőjét érte el. Még mélyebb depresszióba zuhantam, a bűntudatom elhatalmasodott, és úgy éreztem, irányíthatatlanul sodródom. Folyton azt ismételgettem, hogy elég lett volna pár másodperccel előbb elővenni azt a gyűrűt. De nem akkor vettem elő! Azon a sötét napon minden lépés, minden apró mozzanat ahhoz az eseményhez vezetett. Az a bizonyos tíz évvel ezelőtti szombat este teljesen átlagosan 7