A felszín alatt [antikvár]

1. fejezet A rendőr-akadémián, a hajnali gyakorlatokon a taktikai kiképzőjük előszeretettel húzta őket efféle szövegekkel: „Az alvást túlértékelik. Majd megtanulnak ellenni nélküle." De a fickó nem mondott igazat. Mert az alvás olyan, mint a szex: minél kevesebb jut belőle az embernek, annál jobban áhítozik rá. Márpedig Tracy Crosswhite-nak mostanában egyikből sem jutott valami sok. Nyújtogatta egy kicsit a nyakát, a vállát. Mivel reggeli futásra nem volt ideje, igencsak elgémberedtek a tagjai. Mintha félálomban lett volna a teste, pedig emlékei szerint nem aludt valami sokat - vagy talán le sem hunyta a szemét. Nem tesz jót az a sok gyorskaja meg koffein, mondta a doki. Remek tanács, de hát az egészséges táplálkozás időigényes dolog, ahogy a testmozgás is, és ha az ember gyilkossági ügyben nyomoz, egyikre sincs sok lehetősége. Ha pedig lemondana a kávéról, az olyan lenne, mintha az autótól megvonnák a benzint. Bele is halna - Nocsak, milyen korán kelt ma a Professzor! Ki halt meg? Tracy mellett a tekintélyt parancsoló derékbőségű Vic Fazzio támasztotta a falat. Persze szakállas vicc volt a gyilkosságiaknál, de Faz rekedtes hangján, az ő jellegzetes New Jersey-i kiejtésével előadva mindmáig megőrizte frissességét. Az őszes haját kefefrizurában hordó, húsos arcú Faz, aki előszeretettel titulálta magát a gyilkossági csoport „házi digójának," nyugodtan alakíthatott volna hallgatag testőrt egy maffiafilmben. A New York Times keresztrejtvénye mellett egy könyvtári könyvet is szorongatott a kezében, ami arra utalt, hogy már kezd dolgozni benne a kávé. Köztudomású volt, hogy az Isten legyen irgalmas azokhoz, akiket Faz „ülésszaka" alatt a férfivécére szólít a szükség! Mert ez az ülésszak akár félórás is lehetett, ha a keresztrejtvény megfejtésén RÓBERT DUGÓN! 5 A FELSZÍN ALATT