A Föld kilencvenkilenc legkevésbé ismert csodája [antikvár]

1. A Grünhorn-völgyi apátság-töredék Stájerország A romantikus romok kedvelői szívesen látogatnak el Grünhorn völgyébe - itt található ugyanis az a gótikus stílusban épült, sekrestye rendi apátság, melynek csupán néhány fala áll. Az épülettöredéket azonban mégsem nevezhetjük romnak, annak jelenlegi állaga tökéletesen megegyezik az építés kori állapotával. A sekrestyés ugyanis annyira elvonult rend volt, hogy csakis tökéletes rejtőzködést biztosító völgyekben építkeztek, külső segítséget pedig nem fogadtak el. A völgy összes kövét kitermelve is csak a kolostor felét tudták felhúzni, némasági fogadalmuk miatt viszont nem tudtak követ vásárolni. A kolostor alapkövét 1213-ban tették le Steinweíerben, majd az addig felépült kolostort 1246-ban köről-kőre áttelepítették a mai helyére, Grünhorn völgyébe. Itt már csak három új követ találtak hozzá, ezek ma az épület keleti oldalán láthatók. A kolostor alaprajza A romok elrendezése a hagyományos monasztikus mintát követi. A templomhajóból, már ha elkészült volna, nyílhatna az út a sekrestye hűlt helyén át a káptalanterembe, melynek csak alapköveit tették le. A puritánra tervezett dormitórium mintegy negyven szerzetes befogadására lett volna alkalmas, ha elkészül. Annál díszesebb lehetett volna a refektórium, melynek falait pazar szőttesek és a korábbi apátok portréi díszítettek volna. A méretes konyha nagy kandallója is csupán terv maradt, ám szerzeteseink így sem szűkölködtek, és csak akkor kellett a szabad ég alatt főzniük, ha meleg ételt akartak enni. Az apát lakosztályának helyére a rend tölgyfát ültetett, melynek terebélyes lombja többszáz évig óvta az elöljárókat az esőtől - ha a villámtól nem is. A freskókat is a közeli fákra festették, amelyek azonban az 1386-os tűzvész során leégtek. Tömzsi harangtornyai sosem emelkedhettek a magasba, így a Mária Terézia által 1734-ben ajándékozott harangot sem tudták hova akasztani, ezért a nagyobb ünnepeken feltörekvő községeknek adták bérbe. A „Zöld Barátok" csuhájukat mohanemezfaől készítették. A külvilág kizárása céljából - nemcsak némasági, hanem süketségi fogadalmat Is tettek - fülvédőt és orrdugaszt használtak, az utóbbit inkább saját egzotikus szaguk kirekesztésére. A tapintás ingereket mérsékelték, csak saját tárgyaikkal érintkeztek - botukat még álmukban is szorongatták, másik kezükben hangtalan bőrkolompot rázogattak, Szemükkel csak hunyorogni szabadott. Kórusuk a „Rollende Steine" minden hajnali mise után eldúdolta magában: „Légy néma mint a kő és ne Hallgasd a csalogány dalát, Ne szimatold a fűz illatát, Ne nyaldosd a söröd habját, És főleg, főleg, főleg Ne paskolgasd Heidi kerek farát." Sekrestyés rend A rendet 1196-ban alapítja Sepi von Glotthard. Tagjai szigorú monasztikus életet élnek. Rendi szabályzatuk előírja az imádságot, böjtöt, erdőirtást, mocsárlecsapolást. Mivel a Grünhorn-völgyben nincs mocsár, a fákat pedig nem volt szívük kivágni, ezért csak böjtölnek és imádkoznak, valamint földet művelnek. Erről ugyan nem szól a szabályzat, de különben éhen halnának. Ezt olyan mesteri fokra vitték, hogy már a 14. században, Amerika felfedezése előtt hibrid kukoricából kikísérletezték a lédig paradicsomot és a télálló rózsaburgonyát, de az ördög zöldségeinek tartották és 1386-ban felgyújtották a földeket. Ekkor égett le az egész völgy, aminek tulajdonképpen örültek, mert így végül mégiscsak lett erdőirtás. A 15. században áttértek a sörfőzésre. A környékbeli falvak korcsmárosai kővel akartak fizetni a sörért, sőt, több alkoholista kőműves szeretett volna eltartási szerződést kötni a renddel, amely szegénységi fogadalma miatt rendre elvetette az ajánlatokat. A rend leghíresebb apátja Wilmer (1513-1537) volt, aki befolyásos rokonai révén hét követ is adományozott a rendnek (sajnos ezeket Napóleon elvitte sátorzsinór-nehezéknek). Magyarországon a török kiűzése után telepedtek meg, és akadályozták az újjáépítést. Jelenleg mindössze 326 tagja él világszerte és jár rendi kabrióval. A rendnek női tagja nincs.