A görbe lépcső [antikvár]

1. AZON A MÁRCIUSI ESTÉN, hét órakor, a villámtalan viharban, a sűrű eső dobpergése közepette Sara Holdsteck végre hazafelé indulhatott a Paradise ingatlanközvetítő irodából. Aktatáskája a bal kezében volt, nyitott retikülje a bal vállán, s a jobb kezét szabadon hagyta, hogy bármikor kiránthassa pisztolyát a kézitáskájából. Beszállt a Ford Explorerébe, hátradobta esőkabátja csöpögő kapucniját, és hazavezetett az ismerős külvárosi utakon, amelyek a rossz időben különösen furcsának tűntek, szinte apokaliptikusan komornak - ez illett Sara hangulatához. Az elmúlt két évben már nem először érezte úgy, mintha valahol előtte maga a valóság is lebomlana, szétfolyna, és ő mindjárt odaérne egy szakadék omladozó pereméhez, amely mögött csak fénytelen, feneketlen mélység várja. Az ezüst esőcseppek rejtélyessé és fenyegetővé színezték a sötétséget. Az összes jármű, amely háromutcányinál közelebb került hozzá, felkeltette Sara gyanakvását. A Springfield Armory Champion .45 ACP a nyitott retiküljében lapult, amelyet az aktatáskájára tett, karnyújtásnyi távolságba, az anyósülésre. Eredetileg nem akart ilyen nagy kaliberű fegyvert, de rá kellett jönnie, hogy egy kisebbel nem tudna hatékonyan likvidálni egy támadót. Rengeteg órát töltött a lőtéren, hogy megtanulja kezelni a pisztoly visszarúgását. Korábban egy elkerített lakóparkban élt, amelyet napi huszonnégy órában őrzött egy biztonsági cég; ezeregyszáztizenöt négyzetméteres, kifizetett, óceánra néző lakása volt. A mostani háza negyedakkora, hatalmas záloghitel terheli, és az utcájában nincs kerítés, nincsenek őrök, nincs kilátás.