A halott ex [antikvár]

Vicki 2018. február 14. Lecsavarom a tetőt, mélyen beszívom az erős, bódító illatot, amely teljesen betölti az orromat, és óvatosan becseppentek három cseppet az üveg mérőpohárba. Tiszta levendula. A kedvencem. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy ez a hathatós orvosság arról ismert, hogy sok benne az észter, amiről az én szakmámban azt mondják, hógy „gyógyító hatású". Gyógyító? Kit akarok most becsapni? Engem senki és semmi nem menthet meg. Külsőleg talán úgy nézek ki, mint egy meglehetősen átlagos, negyvenes nő. Belül azonban két lábon járó időzített bomba vagyok. A dolog bármelyik másodpercben megtörténhet. Talán hetekig, vagy esetleg hónapokig kell várni rá. Egy darabig minden csendes, ám akkor hirtelen beüt a balhé, és teljesen készületlenül éri az embert. „Ne is gondolj rá!" - tanácsolták többen is. Köny-nyű azt mondani. Néha olyan az egész, mint amikor a csodás színésznő lejön a színpadról és várja a gratulációkat, pedig egy fikarcnyira se emlékszik az egész estéből. Lábujjhegyre állok, leveszem a polcról a második üveget, és töltök még a pohárba ilang-ilangot is, ami a „szegények jázminja". Ez is lehet ugyanolyan jó. Legalábbis ezt mondom magamnak De legyünk most őszinték! Nem menekülhetek a bűn világából. Most nézzük a keserű narancs illóolajat! Óvatosan leveszem a harmadik fiolát, és visszaemlékezem az órára, amikor megtanultuk, hogy a szer keserűnarancs-fa leveleinek nedvét tartalmazza. Grépfrútot is kevernek bele? Esetleg. Ez a megrendelőtől függ. 13