A hatodik éjszaka [antikvár]

TRAY Ötödik nap, 5:20 - Hé, te, szarházi! Szerinted ez egy szálloda? A hang mogorva volt, és fenyegető. Ez idő tájt csak egy zsaru, egy biztonsági őr vagy egy mérges lakó lehetett. Mindenesetre Tray Stouffer mozdulatlan maradt a dohos pokróc alatt. Ha az ember nem mozdult, előbb-utóbb elmentek, ráunva a dologra. A bakancs ezúttal egyenesen a gyomrába tiport. Tray legszívesebben felkiáltott volna, elkapta volna azt a lábat, és visszaütött volna. De nem tette. Mozdulatlanul feküdt tovább. - A fenébe is, hozzád beszélek! Még egy rúgás, most a bordák közé. Tray önkéntelenül felnyögött, és szorosabbra húzta magán a pokrócot. - Van fogalmad róla, hogy mennyivel kevesebbet érnek a környéken a lakások, mióta itt táboroztok a haverjaiddal? Halálra ijesztitek a gyerekeket. Az idősek nem mernek kilépni otthonról. Nem helyes, hogy egy magadfajta szemétrakáson kell átlépniük, hogy eljussanak a boltba. Ezek szerint egy lakó. Tray már kívülről fújta az egészet. -Tudod, hogy én mit keresek az utcán hajnali ötkor, miközben te kényelmesen elnyúltál a lépcsőfeljárónkon? Most ért véget a tízórás műszakom a Delphine's pékségben. Tegnap éjjel tizenkét órát töltöttem abban a pokoli hőségben. És tíz óra múlva vissza kell mennem. Azért csinálom, hogy ki