Bővebb ismertető
Részlet:
A hajón
Xara a móló szélén állította meg a taxit.
Nem akarta, hogy a többiek lássák: neki csak erre tellett. Mellesleg erre is éppen hogy - amikor átadta az izzadt sofőrnek a bankjegyeket, szomorúan állapította meg: a tárcájában már nem sok maradt. Kevesebb, mint a múlt héten - gondolta. Ez a meghívás éppen jókor jött. Ha most nem invitálják meg a Splendor fedélzetére, nagy bajban lenne. De ezt senki sem tudja. Még nem.
A többiek biztosan luxuskocsikon érkeznek. És azt sofőr vezeti, hiszen a járműveket aztán el is kell vinni a kikötőből. Sok bőröndjük lesz, egyik szebb, mint a másik.
Csak győzzék a matrózok felhordani őket a hajóra.
Xara poggyásza mindenesetre egyetlen könnyű kis bőrönd volt. Azt most maga vitte a mólón. Néhány vitorlázó éppen kikötött, társuk a parton helyezte a kötelet az öntöttvas bikára - ám úgy elbámészkodott, hogy kis híján elkésett vele. A vitorlás orrában az egyik fehér nadrágos, hirtelenszőke fiú lábát előrenyújtva fékezte le a kis hajó lendületét. Valaki füttyentett: - Ejha! Ez ám a nő! - mondta egy fiatal hang.
Xara mosolygott. Hozzászokott már, hogy külsejével általában felkelti a figyelmet. A férfiak figyelmét. Ha most nem gondolt a pénzre, akkor mosolya akár őszintének és kicsit könnyelműnek is tűnt. Pedig hát nem volt olyan a természete. Huszonnégy évének minden karcsúságával lépkedett. Szerencsére ez a ruha még a jó időkből maradt, és most is jó volt rá. Fehér szandál, fehér nadrág, könnyű kis matrózka-bát: így kell öltözni a hajóra - remélte.
Amint elmaradtak mögötte a fiúk és a tetszésnyilvánítások, megpillantotta a hajót.
Addig csak fotón látta, és nem hitte volna, hogy a valóságban ilyen