a Hívők [antikvár]

PROLOGUS HÁROM ÉVVEL KORÁBBAN Plymouth, Massachusetts Karén Wells éppen a számítógép előtt ült a Jordán Kórház sürgősségi ügyeletén, amikor néhány perccel hajnali három előtt megszólalt a telefon. Egy rohammentőből érkezett a hívás, jelezve, hogy hamarosan megérkeznek egy ismeretlen személyazonosságú, ötven év körüli férfival. Életveszélyes állapotban volt, leállt a szíve. Karén riasztotta az ügyeletes orvost, dr. Brian Kennedyt és a két rezidenst. Előkészítették a műtőt. Ettől a riasztástól eltekintve az éjszakai ügyelet addig meglepően nyugalmasnak bizonyult. Ahhoz képest, hogy kellemes, tavaszi szombat este volt, csak kisebb sérüléseket kellett ellátniuk. Volt egy gyógyszer-túladagolásuk, egy kificamított boka meg egy idős asszony heveny hasmenéssel. Két héttel korábban, egy ugyanilyen szombat este a sürgősségi leginkább a pokol tornácára emlékeztetett: zsúfolásig volt betegekkel, visító csecsemőktől a hangosan nyögő nyugdíjasokig. Most meg olyan csend volt, hogy Karén már-már rosszul érezte magát. A beérkező szívesnek szerencséje van, gondolta, semmi sem vonja el az orvosok és a nővérek figyelmét, úgyhogy gyorsan és szakszerűen fogják ellátni. Hét perccel a hívás után megérkezett a rohamkocsi. Két mentős gurította be az eszméletlen, mesterségesen lélegeztetett férfit a hordágyon. Egyenesen a kardiológiai egységhez vitték, ahol villámgyorsan intubálták, és feltették az EKG-elektródákat a mellkasára. - Gyerünk, haver! Ne add fel! - biztatta az eszméletlen férfit az egyik mentős, aki még mindig az újraélesztésével volt elfoglalva. Karén rutinos mozdulatokkal feltette a vérnyomásmérőt, miközben egy másik nővér az infúziót kötötte be.