A holdviola kovácsai [antikvár]

Részlet a könyvből:Csend volt, nagy fekete csend. Néha eljönnek pillanatok, amikor süketítő csend, hol némaság támad ránk orvul és dermeszt meg bennünket. Szinte látjuk, halljuk, tapintjuk a csendet, amely körülölel, akár a levegőben álló füst; megrezegteti dobhártyánkat, megállítja vérünk lüktetését, szívünk dobogását és egyszerre félni kezdünk. Ilyenkor görnyedten, alázatosan állunk és belefigyelünk a csendbe. Várunk valamire, talán arra, hogy történjék valami és közben megborzongunk s úgy érezzük: nemsokára megfulladunk...