A jó kislány [antikvár]

EVE ELŐTTE Az étkezősarokban ülök, és egy csésze kakaót kortyolgatok, amikor megcsörren a telefon. Tűnődve bámulok ki a hátsó ablakon a gyepre, amelyet a korán elmúlt nyár haláltusájában elhullott levelek borítanak. Többségük száraz, néhány még élettelenül csüng az ágakon. Késő délután van. Az ég borús, a hőmérséklet a tíz fok körüli tartományba zuhant. Nem állok még készen erre, gondolom, és azon tanakodom, hogy az ördögbe szaladt el így az idő. Mintha csak tegnap üdvözöltük volna a tavaszt, és pár pillanattal később a nyarat. A telefon megriaszt, de biztos vagyok benne, hogy egy telemarketinges, úgyhogy még azt a fáradságot se veszem, hogy fölálljak. Ki akarom élvezni az utolsó néhány csöndes órát, mielőtt James bedübörög az ajtón, és betör a világomba. A legkevésbé sem áll szándékomban e becses perceket valami telemarketinges kántálására pazarolni, akinek az ajánlatát úgyis garantáltan visszautasítom. Az irritáló telefoncsörgés abbamarad, aztán újra kezdődik. Csupáncsak azért, hogy elhallgattassam, fölveszem. - Halló? - szólok bele ingerülten. A konyha közepén állok, csípőmmel féloldalasan a konyhaszigetnek támaszkodva. -Mrs. Dennett? - kérdezi egy nő. Egy pillanatig arra gondolok, azt mondom, rossz számot hívott, vagy [(i